Az orvos, aki művészetet visz az orvoslásba…
„Mindenkinek meg kell találnia a saját útját, ami csak neki, csak akkor szól…”
Dr. Szabó Szilárd plasztikai sebész, orvos, aki művészetet visz az orvoslásba. Rátalált a saját útjára, ráébredt arra, hogy mi az, ami egyesíti a szépséget az orvosi szaktudással. Mindemellett megtalálta a megfelelő egyensúlyt a hivatása és a családja között.
Számára Pécs a városok városa, imádja. Ott is él szintén orvos, pszichiáter feleségével és három gyermekével.
Háziorvos édesanya, nőgyógyász édesapa gyermekeként nőtt fel. Benne az őt körülvevő orvosi miliő nagyfokú szépérzékkel és a szépre való törekvés igényével párosult. Így nem csoda, hogy az orvosláson belül a plasztikai sebészetet választotta. Személyében plasztikai sebész született, akinek a vágya, hogy a kezével alkothasson valami szépet.
Az első dolog nálam az, hogy a család rendben legyen, ehhez igazítok minden mást”
A családomban nincsenek rohanó hétköznapok. Szerintem az ember találja meg a saját értékeit, hogy mi az, ami neki a legfontosabb, és akkor annak rendeljen alá mindent. Tehát ez az alap, ha ez rendben van, akkor innen lehet építkezni. Így most elsősorban legtöbbet a gyerekeimmel vagyok. Az a fontos számomra, hogy ott legyek a hangversenyükön, hogy együtt focizzunk, hogy lekamerázzam őket, hogy amikor eszükbe jut valami, akkor mellettük legyek. Azt szeretném, ha majd arra emlékeznének vissza később, hogy apa mindig ott volt. Az összes motivációm abból ered, hogy minél több időt, minél jobb minőségben tudjak velük tölteni.
“Belgium, ahol megízlelhettem, hogy mi is a plasztikai sebészet”
Még a sebészet szakvizsgám előtt, harmad éves koromban volt rá lehetőségem, hogy sebészasszisztensként három hónapra kimenjek Belgiumba. Teljesen más volt a szemlélet, teljesen más volt a stílus ott. Belgiumban mindenkinek az az érdeke, hogy a gyakornokok minél többet, minél jobban dolgozzanak, minél jobban menjen a műtét, és minél több műtét legyen. Az első öltést megmutatták, a másodikat megnézték, és a harmadikat már magam végeztem. Tehát pillanatok alatt ott volt mélyvíz, nagyon-nagy önállóság, és nagyon nagy pörgés volt ott.
Belgium az a hely tulajdonképpen, ahol megízlelhettem a plasztikai sebészet ízét. Itt találkoztam egy plasztikai sebésszel, akit Pierre-Emmanuel El Fouly-nak hívtak. Nagyon megtetszett, amit csinál, nagyon felkészült volt, és nagyon tudott… Megtetszett a hatalmas nagy tudás is, ami a plasztikai sebészet mögött van. Sajnos ez, amit csak kevesen látnak, sőt néhányan csupán úri huncutságnak tartanak, pedig ennél jóval-jóval többről van szó… Azt kevesen tudják, hogy helyreállítással, meg esztétikai műtétekkel foglalkozik ez a szakma…
Belgiumban minden tekintetben megadták a maximumot, volt pénz mindenre, de nagyon beosztották. Ott a betegért volt minden! A százalékos elszámolás miatt gyakorlatilag mindenki érdekelt volt (a professzortól a takarítónőig) abban, hogy minél több páciens legyen, minél jobb ellátás legyen, minél több pénz folyjon be. Ezért lehet az, ha bemegy oda az ember fiatal gyakornokként, akkor gyakorlatilag az első pillanattól, ugyan szép fokozatos, de kőkemény terheléssel, egyre több dolgot mutatnak meg neki. Tehát, hogy mit, hogy kell csinálni. Megmutatják, hogy kell a beteget felvenni, mit kell vizsgálni. Náluk nem az a lényeg, hogy minél több papírmunkát vigyenek a fiatalok, és minél kevésbé legyenek a szakmában járatosak… náluk a Nagyoknak az az érdeke, hogy a fiatalok minél hamarabb, minél többet tanuljanak, minél ügyesebbek, okosabbak legyenek. Ezek alapján nem meglepő, hogy amikor a sebészet szakvizsgában volt egy félév, amibe bármit berakhattam, akkor a plasztikai sebészetet választottam.
Seffer Magánklinika egy darabka magyar Belgium
A sebészet szakvizsgám előtt egy barát kollégám mondta, hogyha igazi sebészetet akarok látni, akkor menjek el Kaposvárra, Seffer Tanár Úrhoz. Megfogadtam a javaslatát, bejelentkeztem a Tanár Úrhoz, aki fogadott is. Nála minden volt, ami kellett: lézer, kiváló technika, minden… Nagyon rendes volt. A mai napig nagyon tetszik, hogy semmit sem irigyelt, mindent megmutatott, minden titkot. Megmutatta a fogásokat. Szóval nagyon klassz volt, hasonló volt Belgiumhoz. Amit plasztikából tudok, valamint a páciensekkel való bánásmódot, azt mind Tőle tanultam. A plasztikában, ahogy ő dolgozik, az egyszerűen zseniális. 2003 tavaszán megkaptam Tőle a bizalmat. Megkérdezte, hogy csatlakoznék-e a csapatához. Egyből mondtam, hogy persze, nagyon szívesen, nem is gondolkodtam. Ha Ő úgy gondolja, hogy van itt keresnivalóm, akkor biztosan így is van. Ezt követően elkezdtem Seffer Tanár Úrnál dolgozni. Ez egy másik dimenzió volt, ott minden a páciensről szólt. Reggeltől estig benn voltam a klinikán. Végignéztem a Tanár Úr konzultációit, és akinek én is szimpatikus voltam azt én operálhattam. Megtanultam önállóan operálni, és ez ennek az iskolának köszönhető.
Nagy Átalakítás “Fellendült Magyarországon a plasztikai sebészet”
2005-ben indult el a Nagy Átalakítás, egy extrém átalakítóshow a TV2-n. A műsorban bemutatott műtéteket, valamint a kórházi kezelést és utógondozást a Seffer & Renner Magánklinikán végeztük, tagja voltam én is a beavatkozásokat végző orvosi team-nek. A tévések rengeteg embert behívtak, akit érdekelt a téma. Kiválasztották azt a néhány embert, akinek legizgalmasabb volt a története. Mi közülük kiválasztottuk, hogy kik azok, akivel szakmailag érdemlegesen tudunk foglalkozni. A kiválasztottak néhány hónapra elmentek otthonról, készült velük egy interjú, ahol elmondták, hogy mi történt velük, a tévések pedig dokumentálták a műtéteket. A végén, az átalakítottak találkoztak a családjaikkal. Megható, könnyes találkozások voltak ezek. Éjjel nappal benn voltam a műtőben a Tanár Úrral együtt, de megérte, rendkívül meghatározó volt számomra. A műsor nagyon sok pácienst hozott a szakmának.
Két év Budapesten: “Tök boldog voltam minden reggel. Bennem volt az, hogy valami nagyon klassz dolog lesz ennek a végén.”
A sebészeti szakvizsga utána arra gondoltam, hogy fölmegyek Pestre, és megcsinálom a két éves képzést. Emlékeszem arra, ez egy nagyon nagy élmény volt. Nagyon megmaradt bennem, hogy tök boldog voltam minden reggel. Hajnalban kellett kelnem, majd mentem az Onkológiai Intézetbe Budapesten. De bennem volt az, hogy valami nagyon klassz dolog lesz ennek a végén. Emlékszem arra, hogy felkeltem, még sötét volt. Volt ugyan autóm, de én metróval, busszal közlekedtem anyagi megfontolásból, meg hát át kellett menni a városon. Tudom, hogy rettentően fáztam, sötét volt, éppen akkor indultak a buszok, én meg álltam sorba, és arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, majd ha megcsinálom a szakvizsgát, és elkezdek dolgozni… Meg arra is gondoltam, hogy lehet, hogy nem jön be, és visszamegyek a Megyeibe majd. Beállok a darálóba, és leszek egy egyszerű sebész. Csak lesz még egy papírom… De akkor is megéri ez a két év, hogy minden reggel úgy ébredhetek, ahogy … Ez nagyszerű volt! Volt Pécsen egy családi házunk, akkoriban adtuk el. A lényeg, hogy ami rám jutott rész, a szép, nagy családi ház feléből, azt mind ráköltöttem erre a két évre. Tehát, arra, hogy elmenjek a tréningekre. Nem operáltam azalatt az idő alatt, tulajdonképpen tanuló periódusban voltam. Ezt a családi házat tulajdonképpen erre a két évre fordítottam. Semmi nem volt ingyen.
“Intim terület… amikor a páciens úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha vastagabb lenne”
Intim terület… amikor a páciens úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha vastagabb lenne, azon is tudunk segíteni, a férfi nemi szervbe történő zsírfeltöltéssel. A saját zsírral való feltöltés több mint 7 éve kifejlesztett, és tudományos fórumokon, plasztikai sebészeti konferenciákon először általam publikált módszer, mellyel garantált, tartós növekedés érhető el az intim testrészek esetében a férfiaknál.
Orvosesztétikai Központok: Az orvoshoz már csak az páciens megy, akinek tényleg orvosra van szüksége.
Stockholmban működött egy plasztikai sebészeti komplexum, ami nagyon tetszett, mivel esztétikai kezelések is zajlottak itt. Ez azt jelenti, hogy orvoshoz már csak az páciens megy, akinek tényleg orvosra van szüksége.
2007-ben ennek az analógiájára Magyarországon elkezdtük a SzépségSzabó Esztétikai Központot. Tulajdonképpen a páciensek nem azért jönnek be, hogy megoperáljam őket, hanem mert azt szeretnék, hogy szebbek legyenek. Nagyon sokszor nem is műtétre van szükségük, vagy épp nem most, hanem csak három, négy, öt év múlva. Én nagyon sokszor mondom azt, hogy talán nem kéne a műtét. Volt már olyan páciensem, aki azért jött évek múlva vissza, mert annak idején mondtam, hogy Ne!. A bizalmat ez szülte, hogy akkor nem javasoltam neki műtétet. Az esetek nagyon-nagy részében műtét nélkül is meg lehet oldani a páciensek problémáit. Akkor miért ne oldjuk meg? A másik, hogy az időmet tartom a legbecsesebb dolognak a világon, azt nem is tudom pótolni soha. A SzépségSzabó Esztétikai Központok másikmögöttes elve, hogy tulajdonképpen hozzám már csak az kerül, akinek tényleg velem van dolga. Tehát ez egy előszűrő rendszer. Ezekben a központokban a kollégáim meghallgatják, milyen panasza van a páciensnek, megkérdezik, amiket meg kell kérdezni, rátérnek mindenre… mert egy jó kozmetikussal, vagy egy jó kezeléssel, elképzelhető, hogy lehet segíteni. Ha mindez nem segít, és látszik, hogy a páciensnek rám van szüksége, akkor jön hozzám… Így jobban tudom kihasználni az időt. A páciens pedig tudja, hogy ott vagyok mögötte, az általam jóváhagyott minőségben, az általam jóváhagyott protokollok szerint megy a gondozása ezekben a központokban. Tulajdonképpen a SzépségSzabó Esztétikai Központok prémium szolgáltatása a SzabóPlasztika. Úgy próbálom meg felépíteni ezt a rendszert, hogy a lehető legjobb legyen a pácienseknek!
“Itt bejön a páciens elmondja, hogy mit szeretne, nem is azt, hogy mi nem tetszik, hanem mi azt, amire vágyik, és akkor ezt próbáljuk felépíteni, összerakni…”
A páciens orvos között a plasztikában a legfontosabb a bizalmi kapcsolat. Itt nem elfogadott az, hogy a páciens ki legyen szolgáltatva az orvosnak. Nálunk egy olyan viszony van, hogy tulajdonképpen a páciens indikál. Én plasztikai sebészként, ha esztétikáról van szó, nem indikálok. Nincs olyan, hogy bejön valaki, és akkor én mondom meg, hogy mi kell neki. Egy általános orvoshoz elmegy az ember, megvizsgálja és megmondja, mit kell csinálni. Nálam nem így van, hogy bejön a páciens, és megmondom, hogy most egy szemhéjplasztika kell neki. Hanem bejön, elmondja, mi a panasza, én elmondom, mit lehet vele csinálni, és Ő választ közülük. Gyakorlatilag nagyon kevés kivételtől eltekintve, itt a páciens indikál. Én inkább az ellenjavallatot mondom meg. Ez az egyik, ami nagyon fontos, a másik, meg hogy itt azért fakultatív műtétekről van szó. Itt bejön a páciens elmondja, hogy mit szeretne, nem is azt, hogy mi nem tetszik, hanem mi azt, amire vágyik, és akkor ezt próbáljuk felépíteni, összerakni… a végén, ha tetszik a csomag, akkor ezt meg tudja venni, ha nem akkor, meg nem, és nincs vele baja.
“Ami harmonikus, az szép. Ha jól érzi magát az ember a bőrében az is szép”
A szépségnek van mindig egy eredménye is, tehát olyan, hogy önmagáért szép, olyan nincs. Nem is biztos, hogy a leggyönyörűbb formák a szépek. Itt harmóniának kell lenni. Ha megvan a harmónia, akkor a szépség jutalma, hogy az ember békét, magabiztosságot tud árasztani. Tehát lehet nagyon szép egy ráncos arc, ha nyugalmat áraszt, és tényleg jó ránézni…
A szépség dinamikusan változik… Minden kornak megvan a maga szépsége, és minden kornak meg van, hogy mi az, ami kell…
“Csak olyan beavatkozásokat csinálok, amiket magamon is megcsinálnék adott esetben, ha engem zavarna ilyen mértékben magamon”
Ami zavarja az embert, azt kell megváltoztatni! Itt is harmóniáról van szó… Lehet, hogy valakinek hatalmas orra van, de nem zavarja, jól érzi magát. Azt fontos tisztázni, hogy ez az ő problémája, vagy valaki ráerőlteti. Ha valaki más hatására változtat magán, akkor nem fogja jól érezni magát a bőrében. Ha viszont saját maga gondolja, úgy hogy változtatni kéne, és vágyik rá, akkor boldog lesz eredmény…
Ha feltenném a kérdést, hogy változtatnék-e magamon, arra azt kellene, hogy mondjam, hogy nem. Elégedett vagyok magammal. Szerintem annak van szüksége változtatásra, aki elégedetlen önmagával. Biztos, hogy sok olyan dolog van, ami lehetne szebb rajtam, de azzal is meg vagyok békélve. Jól érzem magam a bőrömben, ezért fölösleges számomra a változtatás. Én viszont csak olyan beavatkozásokat csinálok, amiket magamon is megcsinálnék adott esetben, ha engem zavarna ilyen mértékben valami magamon.
“Ha jól érzi magát, akkor ragyog már a folyosón is”
Általában, amikor valaki tényleg vágyott arra, hogy megváltozzon, és tényleg sikerült is, és tényleg megkapta, amit szertett volna, mindezért átszenvedte a műtétet is, teljesen átalakul. Az egészbe rengeteg dolgot befektetett, meghozta a változásáért a saját áldozatát, elment és vállalta… Ha ezt követően jól érzi magát, elégedett magával és az eredménnyel, akkor ragyog már a folyosón is, látni lehet ezt a szembetűnő változást.
“Hosszútávon szeretnék egy csapatot, ahol profik vannak”
Hosszútávon szeretnék összehozni egy olyan csapatot, ahol profik vannak, a tagjai a szakma legjobbjai, és a magas színvonalú plasztikát képviselik. Én megálmodom, összefogom, adom a lehetőségeket ehhez a csapathoz. Mindemellett szeretnék kialakítani egy olyan rendszert, amiben az emberek, használható, nekik való, megfelelő információhoz juthatnak. Szeretném, ha a problémájuk megoldása lehetőleg szike nélkül történne, ha pedig odáig fajul a dolog, hogy mégis műtét kell, akkor meg szeretnék egy olyan csapatot, akire számíthatnak, mindenben. Valami ilyesmit álmodtam…
Pécs, 2012 május
Írta: Páll-Somogyi Kinga